Megkértem Anyut, hogy vigyen el minket a munkahelyem Mikulás ünnepére. Nagyon jó volt. Eszti is nagyon élvezte. Na nem pont a Mikulást, azt szerintem fel sem fogta, hogy kicsoda. Volt játszóház, arcfestés, kézműves foglalkozás, zenés balett. Előadás közben fújtak buborékokat, az teljesen lekötötte a figyelmét, nem is látta a négy fehér tüllruhás táncost. :) A Mikulástól nem akarta elfogadni a csomagot, csak az angyalkáknak és hópihének öltözött szép lányokat figyelte. Oda-vissza mászott a sátor alagútban, játszott a mesesarokban, jött-ment-gyüszmékelt. Bemutattam őt a kollégáimnak is. Mindenki imádta. Eszti jókedvű és közvetlen volt mindenkivel. Kipróbálta az asztali telefonokat. Bőszen nyomkodta és beszélt bele a kagylóba a maga kis hablaty nyelvén. Édes volt nagyon. Este szépen elaludt, reggel viszont fél 4-kor kelt. Nem is aludt vissza. :(

Eszti már nem baba. Vannak komoly érzelmei, grimaszai, akarata. Volt négy napunk, mikor este az istennek sem akart elaludni, rémes ordítozásba kezdett. Még mindig rácsos kiságya van, és hálózsákban alszik, ezért nem tud kijönni a szobájából. Viszont áll az ágyban, mindent kihajigál, takarót, hálózsákot, plüssállatokat és ordít. Minden nap kihoztam, bevittem az ágyunkba, néztünk mesét és utána újra visszatettem a helyére, ahol békésen elaludt. A negyedik nap aztán már apjának is eldurrant a feje, és közölte, hogy ma ordíthat, de nem vesszük ki, aludjon el, ahogy akar. 20 percet bírtunk. A gyerek győzött. Volt két éjszakánk is, mikor a mi ágyunkban aludt reggel 3-tól. Állítólag ilyenkor az van, hogy valamilyen oknál fogva elveszíti a gyerek a biztonsági érzetét, és idő kell, míg visszanyeri. Ilyenkor ki kell bekkelni, és nagyon türelmesnek, kedvesnek lenni vele. Hát én így tettem. Most már minden a régi.

Holnap Anyuval visszük be a munkahelyemre, mert jön a Mikulás. Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. :) A barátainktól már kapott egy nagy csokimikulást. Rögtön kibontotta, és beköltözött vele az ágyunkba mesét nézni. Majdnem bezabálta az összeset. Imádja az édességet. Látszik is rajta. De minden mást is jó étvággyal eszik. Húst, krumplit, levest, főzeléket. Csak finom és ízes legyen.

Anyafüggő. Szinte egész nap csüng rajtam. Fogja a kezem, és ide megyünk, oda megyünk, játszunk, laptopozunk. A legnagyobb kendvenc Uki. A Minimaxon látható a tévében, de megkerestem neki a Youtube-on is. Sokáig bírja nézni. :) Sokat legózunk is. Az a másik fő elfoglaltság.

Anyukámat imádja. Ha meglátja, repül a karjaiba. Ad már cuppanós puszit is. Az első ilyen igazi puszit a plüssmackója kapta, aztán a plüssmajom. Utána jöttem én. :) Irtó édes. Mostanság meg ha kérek puszit, van, hogy a tenyerét puszilja meg helyettem. Gondolom ez a dobjál puszit helyett van. Állandóan hablatyol. Nem értjük mit. Négyig elszámol, mondja, hogy igen, nem, szia. Néha kivehető a jó éjszakát vagy jó éjt kifejezés is. Vannak ismétlődő szavak, mondatok, de érthetetlen. Ha van kedve, és kérek valamit tőle, megteszi. De van, hogy nem. Olyankor alkalmi süketet játszik. :) Imád vásárolni. Futkosni a Tesco-ban. Az nagyon izgi játék. Szeret autózni, de csak rövid távokat. Állandóan telefonál, mondja, hogy halló, meg egy csomó hablaty szöveget. Felhívja a rokonainkat, barátainkat. Nézi magát a telefonon a videón, és szóról-szóra tudja a szöveget, ami elhangzik benne. A ritmust, a hangsúlyt, a szóközöket. Minden dalt dúdol, amit valaha hallott. Legyen az az MTV-n hallott angol sláger, vagy mesedal, vagy mese zene. Szépen tisztán énekel. Csak a szavak megformálása várat magára. De nem sürgetem, eljön annak is az ideje.

Ma jött a doktorbácsi. Megvizsgálta Esztit, mosolygott rajta, hogy milyen kis dundi. Beadta neki az általam választott bárányhimlő elleni oltás első adagját. Mert ugye ez nem kötelező oltás, hanem fakultatív. El kell teljen legalább 6 hét a második oltásig. Akkor kapja majd az emlékeztető oltást. Valószínüleg így is elkapja majd a bárányhimlőt, csak nem lesz olyan vészes lefolyású. Nem szeretném, ha kívül-belül elborítanák a viszkető pöttyök. Eléggé vakaródzós típus, azonnal véresre vakar mindent, ami viszket. Beszélgettünk a szemészetről is. Mostanában sokat dörzsölgeti Eszti a bal szemét, néha hunyorog vele. Azt mondta a dokibácsi, hogy most még nem nagyon tudnak majd rendes értéket mérni, mert a jó szemvizsgálathoz kontaktus kell a gyerekkel. Márpedig Eszti még nem beszél, és nem is fogja azt csinálni, amit a szemészorvos mond neki, mert még kicsi hozzá. Megegyeztünk, hogy majd 3 évesen viszem szemészetre. Ha esetleg van bárkinek hasonló tapasztalata, nyugodtan kommenteljen, szívesen veszem.

Teljesen változó, egyénenként más és más. Nem kell izgulni, nem kell összehasonlítani más gyerekekkel. Minden gyerek a saját ütemében fejlődik.

Eszti még nem mond értelmes szavakat. Rengeteget hablatyol, telefonál, beszélget. Nem érteni mit. Talán egyedül a halló szó, ami felismerhető. Megfogja a kezemet, és mindenhova odahúz, ahol szeretne valamit. Legyen az étel, ital, játék, bármi érdekesség, amit meg szeretne nézni. Imád autózni. Ha kinyitom a kertkaput, rohan az autóhoz. Ha nem ülünk be, hisztizni is képes. Önállóan iszik üvegből, pohárból. Kanalazás még nem nagyon megy, leesik róla az étel. Villázás az egyszerűbb. Bilibe pisil esténként, ha jön. Ha nem kell neki, akkor nem. Egyedül felmászik a nagycsúszdára, és le is csúszna, ha hagynám. Leszüreteli a paradicsomot, színtől függetlenül. Nem fél a medencében, ahol nyakig ér neki a víz. Viszont utálja, ha vizes lesz az arca, vagy ha lefröcskölik. Szereti a szép ruhákat, mindenkin megnézi az ékszereket, a műkörmökön a mintákat. Tiszta csaj. Imád pacsálni, sárban ülni, virágföldben turkálni. Eteti a kutyánkat, néha még a labdát is eldobja neki. Játékaira nem irigy, hagyja, hogy más gyerek is játszon vele. Imádja a túrórudit. Segít nekem takarítani, felmosni, porszívózni, adogatja a ruhákat, ha teregetek. Szereti a zenét, Lady Gagát és Katy Perry-t felismeri, és ujjong. Néha szerintem még dudorászik is. Csiga-biga vonalat, egyenes vonalat rajzol. És időnként pici apró összefüggő vonalakat.

Anya helyett írok én. A vasárnapom pont úgy indult, mint minden nap. Egyetlen furcsaság volt, hogy anya drága kis szülinaposomnak hívott. Fogalmam sem volt, hogy az mit jelent, de mivel anya mosolygott és kedves volt, gondoltam valami jó dolgot tettem, és azért hív így. Klasszul indult a nap. Leültem a székemben az asztalhoz, együtt hármasban megreggeliztünk. Utána irány a nappali, játék. Picit keveset foglalkozott velem napközben, lázasan készülődött a konyhában. Nem is láttam még ennyi mindent csinálni. Néha bosszankodott is közben, hallottam, hogy valami piskótát kétszer csinált meg, mert nem tetszett neki az eredmény. Biztos ami biztos alapon a másodiknál már segítettem neki, nehogy azt is elrontsa. Lelkesen kevergettem valami folyékony cuccot egy nagy műanyag tálban. Anya meg videózott közben, hogy milyen ügyes vagyok. Rém büszke voltam magamra. Fél 1 felé már eléggé elfáradtam, így elmentem alukálni. Jó két óra alvás után felkeltem, anya átöltöztetett. Nem értettem, miért. Nagy meglepetésemre nemsokára jött Mama és Papa. De nem történt semmi. Azt mondták legyek türelemmel, még jön Márti mama és Laci papa is, meg jönnek az unokatestvéreim és a nagynéném is. Mire ez a nagy felhajtás? Aztán végre mindenki megérkezett. Láttam szépen meg volt terítve az asztalon. Sok-sok finomság volt rajta. Ebédet nem is kaptam... de nem is érdekes. Mindenki, aki belépett az ajtón, egy nagy csomagot nyomott a kezembe. Szép színes csomagolásuk volt. Nézegettem, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak a dobozokkal. Aztán anya jött, és megmutatta. Elkezdte leszedni a csomagolást. Rögtön felvidultam, mert minden doboz valami izgalmasat rejtett. Hirtelen azt sem tudtam, mihez nyúljak. Minden szép színes volt, sok-sok hanggal. Adtak nekem saját telefont, zongorát, szilofont, kicsi sütőt, amit a ha bekapcsolok olyan hangot ad, mint mikor anya főzni szokott, és kifut az étel. Kaptam építőkockákat, sokat. Öltöztethető macikákat, táblát, amire krétával rajzolhatok. Sőt, még gyümölcsöket is, amiket szét lehet vágni fakéssel. Ez utóbbi még nem megy, anya szokott segíteni benne. Aztán mikor kissé lenyugodtam az izgalomtól, akkor mindenki elkezdett énekelni nekem. Anya meg megjelent a sokat szidott piskótával, ami közben tortává alakult. Két szép gyertya égett rajta, mondták kívánjak valamit, és fújjam el. Én magamban elkezdtem kívánni egy csomó mindent, és levettem a két gyertyát, hogy megnézhessem közelebbről. Kíváncsi voltam, hogy fogja teljesíteni ez a két vékonyka gyertya az összes kívánságomat. Még nem is értem a végére, mikor anya elfújta a gyertyákat. Gondolom már eleget kívántam. Ha csak a felét teljesítik, akkor már nagyon boldog leszek. Ezután mindenből ettem egy kicsit, aztán szaladtam kipróbálni az új szerzeményeimet. Unokatesóim mindenben segítettek. A szülinapom előtt anyáék hoztak egy színes dobozt, mondván úgysem tudom mi az, természetesen tudtam, hogy az az enyém. Ki is harcoltam, hogy bontsák ki. Kiderült, hogy egy szép színes sátor, rengeteg színes labdával. Unokatesóimmal beköltöztünk a sátorba, és ott folytattuk az ünneplésemet. Később még műsort is adtak a srácok, valami sportbemutatóba kezdtek a kertben. Nagyon élvezetes volt. Most már tudom, mi az a szülinap. Már alig várom a következőt.

Ebben az évben, júliusban 5 péntek, 5 szombat és 5 vasárnap lesz. Ez csak 823 évenként egyszer esik meg, és "pénzes zsák"-nak nevezik.

Tehát, oszd meg másokkal ezt az információt (küldd tovább a barátaidnak), és a hagyomány szerint 4 napon belül pénz áll a házhoz. Ez a kínai Feng Shui-n alapszik. Aki nem küldi tovább... nem lesz pénze. Érdemes tehát tovább olvasnod!!! Az idei év hemzseg a szokatlan dátumoktól: 1/1/11, 1/11/11, 11/1/11, 11/11/11, és ez nem minden...

Add a születési éved utolsó két számjegyét a korodhoz, amennyit betöltesz idén. Az eredmény 111, mindenhol a világban. Ez jelenti, hogy az idei a pénz éve.

A hagyomány szerint ezt 8 személlyel kell megosztanod, hogy pénzhez juss a következő négy napban, legalábbis a kínai Feng Shui szerint. Aki nem így tesz, elszalasztja a lehetőséget.

Ez egy rejtélyes dolog, de egy próbát megér!

Sok szerencsét!

Eszti megtanult tőlem suttogni. Este, mielőtt elalszik, odaadom neki a tejesüveget és halkan suttogok hozzá. Mindenfélét. Hogy ezt most csak ő és én halljuk, apa nem. Senki sem hallja csak mi ketten. Hogy milyen ügyesen iszik egyedül, hogy hogy szeretem. Édesen artikulál. Egy mukkot sem értek belőle, de suttogva mondja a magáét. Annyira édes. Szépen válaszolgat nekem. Suttogva szép álmokat kívánok neki, jó éjszakát, és sokszor elmondom suttogva, mennyire szeretem. És ő felelget. Néha azt hiszem, azt mondja, jó éjszakát. Biztos azt is mondja. :)

Jó régen. Már közeledik Eszti második szülinapja. Sokat változott a kisasszony. Főleg a személyisége. Sokkal akaratosabb, hisztisebb lett. Igazi kisoroszlán. Nehéz vele néha. Nekem szög ellentétes a természetem. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Pedig kell, mert kezd durvulni a helyzet. Eszti mérgében csapkod mindkét kezével, legyen az a kanapé, vagy az én hátam. Elszalad, ha meg akarom fogni és hangosan hisztizik. Néha csak brutális kiabálásra hallgat el. Ilyenkor a szép szót nem is hallja meg a saját ordításától. Pelenkázón gyakran megrugdos. Gondolom magában kérdezi, hogy fej vagy gyomor. :)) Általában gyomor. De volt, hogy torkon rúgott. Rácsaptam a lábára egy jó csattanósat. Nem nagyon izgatta.

A szép oldala a kiscsajnak, hogy elkezdett kanállal, villával enni. Még ügyetlen, de haladunk. A füles poharat is önállóan fogja, és iszik belőle. Kedvence lett a túrórudi. Ebből is komoly hisztik vannak a hűtő előtt. :)) Szépen pisil a bilibe fürdés előtt, és egyszer már pisilt a nagy wc-be is szűkítővel. Szobatisztaságról egyáltalán nem beszélhetünk, mert ugye nem tud beszélni, és nem tud szólni, ha jön a pisi vagy kaki. Elkezdett rajzolni. Vettem neki egy táblát, amire letörölhető filccel rajzol. Így aztán már sikáltam padlót, szőnyeget, asztalt, széket. Imád csúszdázni és homokozni. A csúszdára egyedül megy fel, én csak tartom a teste körül a kezem, ha megcsúszna, el tudjam kapni. Lecsúszni nem engedem egyedül, mert ahhoz még nagyon kicsi. Egyszer véletlenül lecsúszott egyedül, mert nem várta meg, míg körbemegyek. Jót puffant a fenekére. Persze ebből is sírás lett. De pár perc múlva már újra csúszott. A hintázás is jó, de abban inkább vagizik, és fel akar állni. Ilyenkor mindig kiveszem, ne kapjak már infarktust. Vettünk egy családi medencét, Esztinek az egyik felében nyakig ér, másik felében mellig ér a víz. Először komppal fürdött, most már anélkül. Kell vegyek egy karúszót neki. Jön-megy a medencében. Kétszer elmerült, az egyiknél megijedt és sírt. Azóta óvatosabban közlekedik. A létra is nagyon izgatja, fel-le lépeget a medencében. :) Step aerobic. :) Rendszeresen iszik is a vízből, lehajtja a fejét, és beledugja a nyelvét. Ez marha vicces... szerinte. Én nem örülök. Kutyával is barátok már, néha már egyedül simogatja a kutya hátsó felét. Az elejét nem szereti, mert nyálas. Cicát is simogatott már, meg virágot. Ilyenkor kedves gyerek. :) Szereti a társaságot, fesztelenül mozog idegenek között is. Ha szaladgálnak körülötte, vagy ugrándoznak, akkor hangosan kacag. Szereti az effajta bohóckodást. Amúgy totál hozzám van nőve. Semmit nem akar mással csinálni, ha én is ott vagyok. Úgy látszik nem unja még a fejemet. Jó érzés, de fárasztó. Laptop még mindig sláger, a youtoube-on nézi a klippeket. Lady Gaga, Katy Perry. A kisvakond nem érdekli. :) Olyan is van, hogy bemegy a mi hálószobánkba, és kéri, hogy kapcsoljam be neki a tévét. Ott is zenét néz. A mesék csak rövid ideig kötik le. Imád autózni, ha kimegyünk a kertkapun, automatikusan az autóhoz megy. A múltkor autóval kellett lemennünk a zöldségeshez, ami a szomszéd utcában van. Állt a kocsi mellett és sírt. Nem akart velem sétálni. Így aztán a zöldséges után még átautóztunk a Mamához is, ne érezzem már hülyének magam, hogy 200 métert autóztam. :)) Vásárláskor nem lehet elengedni, mert vagy elkolbászol, vagy lepakol mindent a polcokról.

Egyébként meg jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek, és nem utolsósorban gyönyörű. :)

Már biztos írtam, hogy Eszti még nem beszél értelmes szavakkal. Na most végre elkezdte. :) Elsőnek a "nem" szó hangzott el, másodszorra a "gyere" (gyeje). Történt, hogy a szomszéd kertjében beszélgettünk a csajokkal. A lányok fiai leszaladtak a kert másik részébe, ahol a hinta meg a csúszda van. Eszti meg rohant utánuk. Szaladtam utána, és szóltam neki, hogy álljon meg, mert egyedül nem tud lemenni akkora lendülettel, mert van egy lépcsőfok. Megállt és visszajött. Megragadta a kezemet, és közölte, hogy gyeje! :) Anyai szívem olvadozott, így természetesen lementünk a nagyobb fiúkkal játszani. Jöttek a csajok is, így kicsit együtt pesztráltuk a három kölköt. Már épp kezdtek piszkálni, hogy még nem beszél Eszti. Erre tessék! Boldog vagyok nagyon!

Új kedvence is van a kisasszonynak. Felfedezte a fülhallgatót. Apja rendszeresen laptopozik úgy, hogy a fülében van a fülhallgató. Eszti is kipróbálta. Azóta minden nap jön a laptophoz, füléhez teszi a fülhallgatót, és élvezi a zenét, ami belőle szól. Erről készítettem képet, majd jön az is. Sokat rajzolunk, nagyon szeret homokozni, és imád sétálni is. Kismotor nem érdekli annyira, inkább a kényelmesebb dolgok, mint a lábbal hajtható kisautó. Abba szívesebben beleül. Ha néha a szomszéd kertjében vagyunk, akkor a kisautó elmaradhatatlan. Persze csak rövid ideig, mert a gyerektársaság mindent űberel. Nagyon kis virgonc lesz ilyenkor. Örülök, hogy ilyen kis társasági lény.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.